Életjáték

• Formai megvalósításában az Életjáték építkezik az Európában használt szceno tesztre, azonban megoldásában újszerű: lényege, hogy a gyermeki élet elsődleges és másodlagos környezetének alakjai, mese és fantázia elemei megjelenítésével, a tépőzáras színpadon felépíthető, átélhető jelentek, történetek segítségével indulatokat, vágyakat, elfojtásokat lehet kiélni, büntetést és jutalmakat lehet kapni, amelynek a valóságban nincsenek következményei. Az Életjáték használata során pozitív megoldási módokat nyújthatunk a gyermek számára.
• Az Életjáték megfelel a gyermek vizuális beállítottságának, tehát képszerű, dramatikus, jelképes, biztosítja az érzelmek kivetítését és lereagálását. Funkciójában hasonlít a Báb-, illetve Világjátékhoz, hiszen segíti a gyermek világának megismerését, megfigyelőképességét, találékonyságát. Fejleszti alkalmazkodó képességét, amikor a játékot segítő felnőttel együtt játszik, segíti a gátoltság, félénkség feloldását. A játékfigurákkal a gyermek azonosul, egy-egy figura tág lehetőséget ad az identifikációra.
• Az Életjátékot egyénileg és kiscsoportokban alkalmazzuk, terápiás vagy terápiát kiegészítő céllal, felhasználható támasznyújtásként, ill. diagnosztikai céllal is. sőt minden olyan fejlesztő tevékenységhez alkalmas, amely a kommunikáció, a szocializáció fejlesztését szolgálja akár verbális, akár nonverbális módon.
• A Báb-, a Világ-, valamint az Életjátékok egymás kiegészítőjeként használhatók. Hasonlóan a Bábjátékhoz, a nagyapa figura lehet apa is, öreg király is, stb. A gyermek a figurával beszélhet helyette, nevében, egy-egy mozdulatot végrehajthat vele kívülről is, de a képzeletbeli azonosulást átélve a figura szerepében beszélhet és mozoghat is.
• A beszéddel összekapcsolt identifikáció a leghatékonyabb terápiás módszer.